ARANY János (Nagyszalonta, 1817. március 2.– Budapest, 1882. október 22.): költő, műfordító, szerkesztő a Kisfaludy-társaság elnöke s a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Nagyszalontán, Bihar-megyében, hol atyja Arany György földművelő volt, egy kis ház és föld birtokosa; a nemzetség, melyből származott eredetileg nemes volt, azonban jogaitól megfosztva, bár a nemeslevél birtokában, per utján sem volt képes visszaszerezni régi kiváltságát. Anyját Megyeri Sárának hívták. A debreceni kollégiumban tanult. Kisújszálláson segédtanító, majd vándorszínész. Visszatérve szülővárosába tanító, majd aljegyző lett. Pályadíjat nyert első hosszabb műve, Az elveszett alkotmány című komikus eposz, majd a Toldi (1846) című történelmi témájú elbeszélő költeménye, mely a XIX. századi magyar irodalom és egyben a népi realizmus kiemelkedő alkotása. Trilógiává egészült ki a Toldi estéjével (1854) és a Toldi szerelmével (1879). A Toldi Petőfi barátságát hozta meg számára. Népies triász a három barát Petőfi Sándor, Arany János és Tompa Mihály. Az 1848-as forradalom idején a Nép Barátja című néplap szerkesztője, rövid ideig nemzetőr. A szabadságharc bukása után bujkálni kényszerült, Geszten a Tisza családnál volt nevelő. 1851-től a nagykőrösi református gimnázium tanára. Költészete a nagykőrösi években elmélyültebbé és árnyaltabbá vált a szabadságharc bukása utáni tragikus életérzésből fakadó belső meghasonlottságot és az 1848-as forradalomhoz főződő elkötelezettséget egyszerre kifejező versekkel és kiemelkedő művészi értékű balladákkal. 1860-ban Pestre költözött, a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Előbb a Szépirodalmi Figyelő, majd a Koszorú című lapot szerkeszti. A népiesség, realizmus és eredetiség kérdéseiről elméleti tanulmányokat jelentetett meg. Hun mondából megírta tervezett népi eposzának első részét, a líraisággal átszőtt, lélekrajzzal korszerűbbé formált Buda halálát.(1863). 1865-től az Akadémia titkára, később főtitkára. Míg hivatalának élt, 12 évre csaknem teljesen elhallgatott, de a némaságot kései költészetének megújulása követte az Őszikék ciklus letisztult formavilágú verseiben és a kései balladákban. Fontosak irodalomtörténeti és elméleti tanulmányai. Shakespeare és Arisztophanész - fordításai egyedülálló nyelvi tehetségről tanúskodnak. ( népies triász )

Munkái
Toldi. Koszorúzott költői beszély 12 énekben. Pest. 1847.
Murány ostroma. Beszély négy szakaszban. Pest, 1848. 
Katalin. Tizenhárom énekben. Pest, 1850.
Nagyidai czigányok. Hősköltemény négy énekben. 1852. 
Toldi estéje. Költői beszély 6 énekben. Pest, 1854. 
Kisebb költeményei. Pest, 1856. 
Széchenyi emlékezete. Olvastatott az akad. Széchenyi-ünnepélyen. Pest. 1860.
Buda halála. Hún rege. 1864. 
A Szent-Iván-éji álom Pest. 1864. 
Hamlet, dán királyfi Pest, 1867. 
János király Pest, 1867. 
Arany János összes költeményei. Pest, 1867. 
Toldi szerelme. Költői elbeszélés tizenkét énekben. Bpest, 1879.
Aristophanes vigjátékai. Bpest, 1880. 
Arany János összes munkái. 8 kötet. Bpest, 1884-85. 
Arany János népdalgyűjteménye, kiad. KODÁLY Zoltán és GYULAI Ágost, szerk. SZABOLCSI Bence, 1952;