A világ egy régi mente, 
Moly, penész, por összeette, 
Folt sem állja, foldani kár: 
Cérna után szakad mindjár'.

A világ egy tói malom, 
Néha tenger vize vagyon,
Néha csepp sincs, úgy kiszárad; 
Amint kéne, sosem járhat.

A világ egy vén muzsikás. 
Nem tud ő már kezdeni mást; 
Minden hangból húz csak felet, 
Mindennap egy nótát feled.

A világ egy rozzant csárda, 
Rossz menedék télbe', nyárba'; 
Télbe' fázol, nyárban ázol: 
Mégis benne éjtszakázol. 

Részeg ember ez a világ: 
Ötször, hatszor egy nyomba hág: 
Kész ugorni hegyen-völgyön
S felbukik a sima földön.