WEÖRES Sándor (Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.): költő, műfordító, drámaíró. Földbirtokos katonatiszt apa és művelt polgárcsaládból való anya egyetlen gyermeke. Szombathelyen látta meg a napvilágot 1913. június 22-én, mégis a cseri dombok tetején gubbasztó kis falut, Csöngét tekintette szűkebb hazájának, mivel itt, szülei otthonában töltötte gyermekéveit és ifjúkorát. Szűkebb pátriájához, Vas megyéhez, Kemenesaljához egész életén át szoros szálakkal kötődött. Bármerre sodorta az élet, sohasem szakadt el lélekben e tájtól. Már négy-öt éves korában megismerkedett a betűk és a számok világával, édesanyja és nevelőnője pedig németül és franciául tanította. Nyolc-kilenc évesen már Shakespeare műveit vette a kezébe, s mohón végigolvasta az evangélikus parókián található lexikonokat. Az elemi iskola elvégzése után a szombathelyi reáliskolában végezte középiskolai tanulmányait, s az irodalmár Pável Ágostonéknál lakott. Ekkoriban kezdett el verselni, s mindössze tizenöt éves volt, amikor megjelent első verse, az Öregek, melyre Kodály Zoltán is felfigyelt és megzenésítette. Rossz tanulmányi eredményei miatt a győri reálba íratták át, de végül Sopronban tett érettségi vizsgát. A pécsi egyetem bölcsészkarán folytatta felsőfokú tanulmányait, ahol esztétikából doktorált. 1932-ben jelent meg első verse a Nyugatban, majd 1934-ben Pécsett első verseskötete, a Hideg van. 1935-ben Baumgarten-díjban részesült, melynek összegéből távol-keleti utat tett. Ekkoriban már rendszeres kapcsolatban állt Babits Mihállyal és Kosztolányi Dezsővel. Egyetemi tanulmányai végeztével Pécsen lett könyvtáros, majd Budapestre került. 1947-ben nősült meg, Károlyi Amy költőnőt vette feleségül. Bölcsőhelyétől soha nem szakadt el teljesen, visszajárt Csöngére, ahol barátai, költőtársai rendszeresen meglátogatták. Szombathelyről Pável Ágoston, Bárdosi Németh János, Pécsről Várkonyi Nándor járt ki hozzá, de sűrűn megfordult Csöngén a bakonytamási papfiú, az íróvá lett Tatay Sándor, Pestről pedig Berda József. 1934-ben Kodály Zoltánt is a vendégül látta. Egyik legtermékenyebb költőnk volt. 1989. január 22-én, hetvenhat éves korában hunyt el. 

Művek
A kő és az ember, 1935;
A teremtés dicsérete, Pécs, 1938, 1986 (hasonmás);
A vers születése, Pécs, 1939;
Theomachia, Pécs, 1941;
Bolond Istók, 1943;
Medúza, 1944;
A teljesség felé, 1945;
A szerelem ábécéje, 1946;
Elysium, 1946;
Gyümölcskosár, 1946;
A fogak tornáca, 1947;
Testtelen nyáj, 1947;
A hallgatás tornya, 1956;
A lélek idézése (műfordítások), 1958;
Tűzkút, 1964;
Hold és sárkány, 1967;
Merülő Saturnus, 1968;
Egybegyűjtött írások, 1–3, 1975, 19874;
Áthallások, 1976;
Egybegyűjtött műfordítások, 1976;
Három veréb hat szemmel, 1977;
Ének a határtalanról, 1980;
Színjátékok, 1983;
Posta messziről, 1984;
Kútbanéző, 1987;
A sebzett föld éneke, 1989;
Egyedül mindenkivel, szerk.DOMOKOS Mátyás, 1993;
Weöres Sándor titkai, Károlyi Amy és Weöres Sándor kéziratos verseskönyve 1947–1948, 1993;
Szó és kép, vál. és tervezte SZÁNTÓ Tibor, 1993;
Egybegyűjtött levelek, 1998;
Párhuzamos napló, Weöres Sándor és Nyisztor Zoltán keleti útja, kiad., utószó STEINERT Ágota, 1998.