SZIVERI János (Muzslya, 1954. március 25. – Budapest, 1990. február 1.): költő. Mostarban és Nagybecskereken járt középiskolába, majd Újvidéken tanult az egyetem bölcsészettudományi karán a magyar nyelv és irodalmi tanszéken. 1980-83-ban az Új Symposion c. folyóiratot szerkesztette. 1985-ben került a Szabadkai Népszínházhoz dramaturgnak. Szájbarágás című verseskötetéért 1988-ban neki ítélték a Vajdasági Írószövetség évi díját. Emlékének ápolására barátai a magyar irodalom legjobb teljesítményeinek támogatására Sziveri János-díjat alapítottak (1992). 1993-ban, Muzslán alakult meg a Sziveri János szellemiségét őrző Sziveri János Művészeti Színpad. A Duna Televízió portréfilmet készített róla: „Sziveri János voltam, ez volt büntetésem” (1997) címmel, Kécza András rendezésében. Az Újvidéki Színház az azonos című poémájából készült Szelídítések c. előadást 2000-ben mutatta be. Költői célja a létezés egészének intellektuális feltárása, megragadása. A politikai meghurcoltatás a megélhetés elemi kérdéseivel szembesítette; küzdelmei során nemzedékének vezéregyéniségévé vált. A tiltakozás, a kudarc és az indulat meghökkentő, rokokósan burjánzó rímpárokban és szóvonzatokban jelenik meg, olykor ironikus formában. A halál közelében költészetéből kiszorulnak a közösség gondjai, a versek egyre személyesebbekké, ugyanakkor fegyelmezettebbekké válnak.( délvidék )

Művek
Szabad gyakorlatok, versek, Újvidék, 1977;
Hidegpróba, versek, Újvidék, 1981, franciául: L'epreuve des glaces, ford. MARTIN, Marc, Szeged, 1999;
Dia-dalok, versek, Újvidék, 1987;
Szájbarágás, versek, 1988;
Mi szél hozott?, versek, 1989;
Bábel, versek, 1990;
Magánterület, versek, 1991.
Sziveri János minden versek, Kortárs Kiadó, 1994. 
Sziveri János művei (Reményi József Tamás szerkesztésében, Budapest, Gondolat, 2011)