Nem tud már meglepni
semmi se
se világi dolgok
se szentmise

Széttépem - szaggatom
a csipetnyi rendet
nem a test az
ami szenved

A szellem ön-
védelemből takar
belső autonómiát
s ha akar

Jellegtelenül berreg
mint a traktor
ez is valami természet
fölötti faktor

Csattog a tárcsatüdő
kozmásodik a szántás
legelőt eke ékít
arcomat idült rángás

Amit remélhetek még
a magam számára
élni hiteltelenül de
életre-halálra

Legvégül az ember
tetőtől vállig
tételszerűen
gazemberré mállik

Ne sírj nem miattad
óhajtottam
felszabadulásomért
sóhajtottam