SZEPESI Attila (Ungvár, 1942. április 21.): költő. 1962–ben Pécsett kezdte a tanárképző főiskolát, majd tanulmányait a Szegedi Tanárképző Főiskola magyar–rajz szakán folytatta, ahol 1968-ban szerzett diplomát. 1968-1972. között a Szegedi Tudományegyetem (JATE BTK) magyar szakán tanult. 1968–70. között Szászbereken és Hernádon tanított. 1970–71 között Budapesten a Központi Antikváriumban dolgozott eladóként. 1972-82. között a Kortárs folyóirat versrovatát szerkesztette, 1982–89. között az Új Tükör, 1989–91. között az Új Írás, 1992-94. között a Pesti Hírlap, 1994-95. között az Új Magyarország munkatársa volt. Jelenleg a Magyar Nemzet munkatársa. Weöres Sándor-díjas (1974), József Attila-díjas (1980), Artisjus-díjas (1986), Tiszatáj-díjas (1996), Déry-díjas (1996), Füst Milán-jutalomban részesült (1998). Hányatott élete és festői-zenei példák ösztönözték versírásra, 1968-ban az Első ének, 1969-ben a Költők egymás közt c. antológia mutatta be. Szilaj, pajzán, pajkos vágáns énekeivel a nép- és az archaikus költészet forrásaiból táplálkozó változatos forma- és rímvilágot alakított ki. Gyermekverseket is ír. Furulyás Palkó c. mesejátékát 1979-ben Győrött mutatták be.

Művek
Az üveg árnyéka, versek, 1970;
Hegedős-ének, versek, 1973;
Az éjszakára, versek, 1979;
Zöldvári ének, gyermekversek, 1979;
Pitypang-királyfi, versek, 1980;
Sorstalan énekek, versek, 1982;
A bohóc seregélyek, gyermekversek, 1985;
Harangtemető, versek, 1985;
Farsang bolondja, versek, 1986;
Harangvölgy, gyermekversek, 1986;
Ars amatoria, versek, 1991;
Himnusz a varjakhoz, versek, 1991;
A Mikulás lámpája, Igaz mese, 1993;
Szélrózsa, 1994;
Rézgarasok, csigahéjak, Békéscsaba, 1995;
Planéta, 1998;
Sárkányfogak, versek, 1998;
Piros tojás, tapsifül, meser., Szeged, 1999;
Erdőmaszkok, 1999.
Széltorony (régi és új versek 1963–1998, 1999)
Kilenc bagoly (gyermekversek, 2000)
A tudós szamár (2000)
A béka kertje (esszék, 2001)
Tündérek és katonák (2002)
Képmutogató (2002)
Kapuk és vendégek (2003)
Széllel szálló esztendő (2003)
Az elsüllyedt várkastély. Barangolás a magyar múltban Pázmány Pétertől Hamvas Béláig (2004)
Vidám busók (új versek, 2004)
Őrtorony (2006)