Volt csinnadratta, díszbeszéd,
rózsakoszorú, cifra frázis.
Rólad regélt a Hivatal,
pohos polgár és csitrilány is.

Én meg csak báván dünnyögök,
hisz jól emlékszem, jártam nálad,
s Te úgy éltél ott, egyedül,
mint kitaszított, kóbor állat.

Nem volt ételed-italod,
feküdtél a porszagú priccsen.
Elkerültek, ahogy a leprást,
kinek már emberarca sincsen.

Bezzeg most... Örök hajcihő;
rólad szól a hírlapi nóta...
S aki magasztal, fütyül a
mai, girhes versfaragóra.