PETRI Csathó Ferenc 1945. október 23-án született Szegeden. Hétesztendős korában családjával a Hortobágyra került — kitelepítettként. Később visszatért a Tisza partjára, itt végezte iskoláit (Radnóti Gimnázium, Juhász Gyula Főiskola); a Tiszatáj már 16 éves korában közölte verseit; később a megyei napilap (Csongrád Megyei Hírlap) munkatársa lett. A hetvenes években tett ugyan egy rövid kitérőt, kicsit északabbra költözvén a Tisza partján (Szolnokra), ám csakhamar visszatért a palotás városba, itt élte le csaknem egész életét. A Délmagyarország napilapos újságírójaként kereste kenyerét, közben verseit jeles folyóiratok és nívós antológiák közölték. Kötete azonban csak 50 évesen, 1995-ben, Tandi Lajos kezdeményezésére, barátai adakozó kedvének hála, magánkiadásban jelent meg, 111 vers címmel. Két esztendő múltán, tüdőrákban meghalt. Halálos ágyán újabb könyvbe válogatta verseit. Ám újabb könyv, második kötet halála után hat és tizenegy évvel, 2003-ban és 2008-ban jelent meg.”  - lásd „Művei” „Petri Csathó Ferenc a huszadik század végi magyar irodalom elfeledett, életében is csupán Szegeden ismert magányos Villonja, különleges tehetségű kóbor lovagja volt. Hallatlanul könnyed formakezeléssel, sziporkázóan szellemes öniróniával szólaltatja meg a világot felmérő, a mindenséget önnön magához mérő magányos, barátait sirató, szerelmet áhító ember életérzését”

Művei
Petri Csathó Ferenc: 111 vers, Délmagyarország Újságíró Egyesület (1995)
Petri Csathó Ferenc: Kődoboz (Válogatott versek) Tiszatáj könyvek sorozat, Tiszatáj Alapítvány (2003)
Petri Csathó Ferenc: Rács és aranyfüst, Bába Kiadó, Szeged, (2008)