nem volt játékom könnyeim se voltak 
kucorogtam az istálló mögötti buckán 
nem féltem már az istentől se féltem 
bakancsszögcsillagok mögött 

bár láttam hagymázasan mosolygott 
hétéves voltam lassan negyven éve 
őrzöm magamban istent 
és a délibábot 

és hallom ahogy valaki fütyöl
az elnémult rigók helyett 
fütyöl az őrsparancsnok 
miközben elpereg fölöttünk
az úr 
ezerkilencszázötvenkettedik 
évének űrsivár nyara