túl negyvenen ötven felé már 
megy két polgárnak öltözött 
két álruhás király két nincsen 
két elképzelt világ között 
hallgatnak és egyszerre lépnek 

két tűnő árny a pille ködben 
akárha egy valahai
rigó dalolna kitalált fán 
Isten komor bohócai 
füttyögnek kezük zsebrevágva 

vígan éltek és ciceréltek 
víttak szüzekkel háborút 
igricek zenétlen világban 
lábuk alól kifogy az út 
jövőidőben mendegélnek

két kalapos balek a hídon 
tetszhalott múzsák két fia 
baktat két szikár szürke árnyék 
egy lépés még s a mágia
kihűl szívükben elröpülnek