PÉNTEK Imre; Molnár (Lenti 1942. február 27.): költő. 1966-ban a budapesti egyetemen magyar–filozófia szakos diplomát szerzett. 1969-ig tanított, 1970–73 között a Napjaink munkatársa, 1974–75-ben népművelő Veszprémben, 1975-től újságíró. 1978-tól a Fejér Megyei Hírlap, 1979-től az Életünk munkatársa. 1983-tól a keszthelyi Balatoni Múzeumban dolgozott, 1985-től a Fejér Megyei Hírlap főmunkatársa, 1990-től az Árgus felelős szerkesztője. Szerepelt az Elérhetetlen föld című antológiában (1969). Főként József Attila groteszk-filozofikus versei hatnak rá. Önmagát gyakran groteszk helyzetekben ábrázolja, leleplezi, nevetségessé teszi a tradicionális költőszerepet. Filozófiai tanulmányai nyomot hagynak versein, de a bölcseleti tanokat, elkerülve a tételesség veszélyét, szüntelenül ütközteti a hétköznapi tapasztalatokkal. 1985-ben Radnóti-díjat, 1994-ben József Attila-díjat kapott. ( Pannon tükör )( kilencek )

Művek
Éjféli pályaudvar, versek, 1974;
Édesség anti-reklám, versek, 1979;
Lemondóka, versek, 1984;
Holt verseny, vál. és új versek, Székesfehérvár, 1992;
Kényszer & képzetek, vál. és új versek, Bp.–Székesfehérvár, 1995;
Helyszínelés, Antológia harminc Fejér megyében élő költő, író műveiből, szerk., Székesfehérvár, 1999.
Hajtűkanyar, versek, Magyar Napló Kiadó, 2012