Mentek tovább nyolcasával,
hét nyomára hull ködfátyol.

Távozóban most már a hét,
egyet elnyel a messzeség.

Hatot hívnak, szólongatnak,
öt hang az, ki válaszolhat.

Öten törnek át az erdőn,
négyre néz a hold, ha feljön.

Négyet visznek a vásárra,
a háromnak egy az ára.

Három alszik széna ágyon,
eggyel mélybe száll az álom.

Kettőre szór fényt a lámpa,
mégis egy ül egymagába.

egymagába, hegymagába,
önmagának fellegárnya…