NAGY László, (Felsőiszkáz, 1925. július 17. - Budapest., 1978. január 30.): költő, műfordító, szerkesztő. Az elemi iskolát Felsőiszkázon (1931-1938) végezte. 1935 augusztusában csontvelőgyulladás támadta meg a lábát. Betegsége miatt az ötödik osztályt csak 1938-ban végezhette el, de ekkor kitűnő eredménnyel. A polgári iskolába Pápán járt (1938-41), az első kettőt magánúton, egy év alatt járta ki. 1941-45-ben a református kollégium kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait. 1945 júliusában érettségizett. 1945-46-ban Iszkázon tartózkodott. 1946 augusztusában Budapestre utazott. Az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. 1947-ben átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakra. Kezdtek megjelenni első versei: előbb egy diákújságban, majd 1947 decemberében a Valóságban. Bekerült Sőtér István híres Négy nemzedék című antológiájába is. 1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar-szociológia-filozófia szakra, majd fél év után áttért az orosz szakra, hogy Szergej Jeszenyint fordíthasson. Már nem diákként, hanem elismert fiatal íróként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy tanulja a nyelvet és fordítson belőle. 1949 őszétől 1951 nyaráig közel két évet töltött Bulgáriában, s később is gyakran visszajárt. 1952 augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit (1928-1990) költőnővel. 1953-ban született meg András fiuk. Eleinte albérletben laktak, gyermekük a pestlőrinci anyai nagyszülőknél nevelkedett, majd Zuglóban kaptak lakást. 1953 augusztusától 1957 februárjáig a Kisdobos szerkesztője, majd főszerkesztője. 1957 elején megszűnt irodalmi állása, és évekig műfordításból élt. 1959-től haláláig az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa. 1966-ban Kossuth-díjat kapott. A 60-as években illusztrációkat készített néhány verseskötetéhez. 1975 februárjától napi rendszerességgel vezetett naplót, amely 1994-ben jelent meg Krónika töredékek címmel. 1978. január 29-én, influenzából lábadozva részt vett felesége szerzői estjén. Másnap reggel meghalt. A halál oka: szívinfarktus. A Farkasréti temetőben temették el. (ötvenes évek triász)

Művei
Tűnj el fájás, versek, 1949; 
A tüzér és a rozs, versek, 1951; 
Gyöngyszoknya, versek, 1953; 
Havon delelő szivárvány, versek, 1954; 
A nap jegyese, versek, 1954; 
Rege a tűzről és a jácintról, versek, 1956; 
A vasárnap gyönyöre, versek, 1956; 
Deres majális, v. 1944-1956, 1957; 
Himnusz minden időben, versek, 1965; 
Arccal a tengernek, v. 1944-1965, 1966; 
Ég és föld, oratórium, 1971; 
Versben bujdosó, versek, 1973; 
Válogatott versek, 1976; 
Csodafiú-szarvas, versek, 1977; 
Jönnek a harangok értem, v. és önéletírás, 1978; 
Versek és versfordítások I-III., 1975 ; 
Kísérlet a bánat ellen, versek, 1978; 
posztumusz: Adok néktek aranyvesszőt. Összegyűjtött prózai írások, 1979; 
Kísérlet a bánat ellen, kéziratok, rajzok, 1980; 
Szárny és piramis, versek, reprodukciók, 1980; 
Didergő ezüstfiú, vál. versek, Újvidék, 1981; 
Nagy László legszebb versei, Bk., 1982; 
"Versben bujdosó". Képek és hangdokumentumok Nagy László életéből, 1984; 
Nagy László összegyűjtött versei, 1988 [Seb a cédruson címmel, 1995;]; Inkarnáció ezüstben, vál. versek, 1993; Krónika-Töredék. Nagy László naplója 1975. február 14-től 1978. január 29-ig, 1994; Legszebb versei, 1995; Válogatott versek, 1995.
Válogatott versek, 1997. 
Versek és versfordítások, 2004.