NAGY Imre; Gulyás (Kisújszállás, 1817. február 24. – Debrecen, 1840. január 31.): költő. Földműves családból került a debreceni kollégiumba. Kun-Kis-Ujszálláson; az alsóbb hat osztályú gymnasiumot szülővárosában végezte; 1832-ben a debreczeni kollegiumba ment, a hol Péczely József tanár buzdítására és vezetése alatt korán kezdett az irodalommal foglalkozni. Első kisérletei (16 éves korától fogva) a Péczely Lantjában (1834-35) jelentek meg. Legatusi minőségben Hódoson, Vajdán, Tenkén és Berek-Böszörményben négyszer is megfordult. Mint harmadéves philosophus 1835 elején Nagyváradra ment Szász József megyei mérnök fiai mellé nevelőnek; innét csak egy év mulva tért vissza Debreczenbe, hogy folytassa megszakított tanulmányait. 1838. júliustól 1839. februáriusig Hegyköz-Pályiban nevelősködött Szilágyi Lajos földbirtokos házánál. Ekkor visszament Debreczenbe, s mint theologust 1839-ben a költészeti osztály tanítójává tették, de mellbaja miatt meg sem kezdhette működését és 1840. jan. 31. meghalt Debreczenben. 1840-ben Árpád c. balladájával posztumusz elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Költeményei romantikus hazafias versek és szomorú, elégikus vallomások. 1864-ben egy debreczeni műkedvelő társaság márvány obeliszket állíttatott sírjára.

Művek
Versei, kiad. NAGY János, Pest, 1846;
Költeményei, kiad. és bev. SZEREMLEY Barna, Kisújszállás, 1897.