LÉKA Géza (Budapest, 1957. március 6.): költő. 1989–ben szerzett közművelődés–pedagógia szakon oklevelet az egri tanárképző főiskolán. 1990–től Budapesten, a Belvárosi Ifjúsági Házban információs előadó volt. "Az a tehetség, amelyik harmadik kötetét is kibírja, költő lesz", mondta róla Rákos Sándor ezt, s akkor, amikor még csak félkötetnyi verset ha írt. Riasztó volt ez az intés. A költővé válásnak ezt a mértékét Léka Géza kibírta, és tehetsége nem veszített erejéből, miközben testet öltött, megtalálta magának a legmegfelelőbb evilági formát. Immár nemcsak verset ír, de költészetet teremt. Nehéz korszaka ez az alkotói pályának, nehezebb, mint az indulásé.  Méginkább nehéz, amikor az életet, így az irodalmi élet társas szentségét az értékváltás (paradigmaváltás) szektásai fekete misévé züllesztik. Figyelnünk és ünnepelnünk kell hát minden költői vállalkozást, amelyik a személyes életet és a személyes élet színtereit a közös hazába akarja emelni. Léka Géza ezt akarja, ezt teszi. Ezt tenni pedig a tehetség és az örök értékek erejével lehetséges. Költészete és élete színterei Buda-Bánréve-Pest. Nagyhatású költőelődei, megvallása szerint Sinka István, Nagy László, Utassy József. Verseskötetének szép és gazdag jelentésű címe, Visszajársz a Hegyre. Érthető ez a dantei életút parafrázisának is. Akár ama hegynek, ahol a költő már találkozott Istennel valamikor, talán gyerekkorában. A Visszajársz a hegyre című verskötete 2002-ben jelent meg, rövidprózai írásokat tartalmazó Hegyvidéki beszéd című könyve pedig 2005-ben.

Művek
Amíg a szó megtalál, versek, Dunaújváros, 1991;
Rögön, pázsiton, versek, Lakitelek, 1994;
Almahó, gyermekversek, Miskolc, 1998.
Visszajársz a hegyre verskötet (2002)
Hegyvidéki beszéd rövidprózai írások (2005)