Kovács István
Budapest, 1945. augusztus 19. költő, polonista, műfordító, történész |
Kovács István Beolvasztás | |
Kovács István Utazás | |
Kovács István Történelem | |
Kovács István Kultusz-évek | |
Kovács István Széki ének | |
Kovács István Az Ismeretlen Katonák | |
KOVÁCS István (Budapest, 1945. augusztus 19.): költő, műfordító, történész. Édesapja a háborúban tűnt el. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2010). Felsőfokú tanulmányokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-lengyel szakán folytatott. Az egyetemen kapcsolódott a Kilencek költői csoportosuláshoz, szerepelt antológiáikban (Elérhetetlen föld I. 1969; II. 1982.) 1971-72-ben Illyés Gyula Herder ösztöndíjasaként a Bécsi Egyetem hallgatója. 1972 és 1981 között a MTA kelet-európai irodalmak kutatócsoportjában dolgozott. 1981 óta az ELTE Lengyel Tanszékén tudományos munkatárs, 1992-ben szerezte meg a történettudomány kandidátusa fokozatot. 1990 és 1994 közt a varsói magyar nagykövetség kulturális tanácsosa, 1994-95-ben és 1999-2003-ban ő volt a krakkói főkonzul. Kutatási területe a lengyel történelem és lengyel-magyar kapcsolatok. Jelentős műfordítói tevékenysége is, lefordította többek között J. Ivaszkiewicz Vörös pajzsok, E. Stachura Szekercelárma c. regényét, M. Brandys Napóleon és a lengyelek c. könyvét, J. Wysocki tábornok emlékiratait. 1989-ben A légió c. könyvében az 1848-49-i magyarországi lengyel légió történetét írta meg. Válogatott versei kötetben jelentek lengyel nyelven. (Księżyc twojej nieobecnoci, 1991).( kilencek ) Művek |