Esőt lélegző erdőket
megsebez egy barna bánya.
Távol hegyek hullámain
fölbukkan a Hold, a bárka.

Ezüstdoboz fönn a templom,
kékmellényű hívek benne,
piros virággal mutatja
mindegyik, hogy merre menne. 

A holtak is lenn a hídnál
arcukat a fűbe törlik,
kezük már a felhőkhöz ér,
tenyerük esővel töltik.

Megolvad az aranykehely,
mire kialszik a máglya.
Foglyaikkal a tatárok
elindulnak Moldovába.

Esőt lélegző erdőket
megsebez egy barna bánya.
Fekete lesz minden este,
mint az asszonyok ruhája.