KISS Tamás (Kisújszállás, 1912. szeptember 5. – 2003. december 8.): költő, író, műfordító. 1932-ben szülővárosában érettségizett. Költői pályája 1934-ben a Nyugatban indult. 1938-ban Debrecenben teológiát és filozófiát végzett. 1942-től Nagyváradon, 1947-től Debrecenben tanított. 1953–1973 között a debreceni KLTE gyakorlógimnáziumának tanára, az Alföld szerkesztője volt. József Attila-díjas (1982). Lírájában az alföldi nép és táj egyszerűsége jelenik meg. Jellegzetes hangja a csendes bánat, a finom szatíra, vagy az áradó bensőségesség. Stílusa dísztelen, puritán.

Művek
Szembe a széllel, versek, Debrecen, 1934 (Kovács Imrével);
Cronica […] a tiszteletes, nemes theologus ifjúság viselt dolgairól, Debrecen, 1935;
Pünkösdi krónika, Debrecen, 1936;
Régi reggelek, versek, [1938];
Hajnal hasad, regény, Debrecen, 1955;
Férfitánc, versek, Debrecen, 1956;
Móricz Zsigmond kisújszállási évei és kapcsolatai, [1960];
Égi tűz, versek, 1964;
Alföld, antológia, Debrecen, 1967;
Fogóddz a csillagokba, versek, 1970;
Mérleg hava, válogatott versek, 1972;
Árkádiában éltünk, esszék, 1975;
Holdkikötő, összegyűjtött versek, 1978;
Így élt Móricz Zsigmond, tanulmány, 1979;
Hang és visszhang, v. és műfordítások, 1983;
Kedv, remények, Lillák, Csokonai életútja, Debrecen, 1985. A főnix szárnya alatt, esszék, 1985;
Méretlen idő, versek, 1989;
Arcok és emlékek, Debrecen, 1990;
A végső szó keresése, versek, 1992;
Árnyékos út, Összegyűjtött versek, 1934–1997, Debrecen, 1997.