Kiss Tamás
A Példabeszédek könyvéből
                                    Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul.
Dinnyés József dalai
Telve már a tarisznya,
a korsó is kicsordult,
elteltség mámorában
nem nyílik meg a szíve,
torkán marad az ének
a haragos-szívű népnek,
mindig a földet nézi
orcáját lesütve.
Ugyan mit keres ottan'?

Csinál mennyet magának
gőzből, káprázatokból,
magára maradottan
magját kőre szórja.
Nem tudja, hogy mi hol van,
kit is kéne keresni,
akit lehet szeretni,
talán meg is tagadni
vagy karjánál megragadni.

 Vermet épít magának
márványból és betonból,
többet szeretne élni,
holtan is élni, élni,
hisz minden félbe-szerbe
marad majd itt utána.

Mert sohasincs kész egészen,
a földön átmenő ő
az álomtalan léttel,
magacsinálta éggel.

Meszesedő derékkal,
enyvesedő szemekkel,
egy tűt keres a földön,
amit tegnap elejtett,
hogy épp foldozni készült
a végképp elszakadtat,
s ujjai megmeredtek

 .