Nem néz feléjük többé senki sem,
de halhatatlan lesz a lábnyomuk,
ahogy csöndben utánuk lépeget.

Időtlenül és személytelenül
felszól a mélyből egy-egy verssoruk,
de diftongusaikat elfelejtik.

Aki kiköltözött egyszer a szavakból,
az nem mérhető, nincsen termete,
a végtelen már önmagát növeszti.

Égbe se száll óh jámbor képzelet!
új testét sarjasztja a kő alatt,
s dermedten figyel egy kürt szavára.