ISMÉRETLEN, ISMERETLEN
(ős-me-er-et-len) mn. tt. isméretlen-t, tb. ~ěk. 

1) Akit vagy amit nem ismernek; kinek vagy minek különböztető jegyei nincsenek tudva, el vannak rejtve; miről a gondolkodó ész tiszta, világos fogalmat nem szerzett; idegen, jövevény. Ismeretlen tárgyak. Ismeretlen ásványok, füvek, bogarak. Ismeretlen vendégek. 

2) Ismeretek hiányával levő bizonyos tárgyakra vagy helyekre nézve, milyenek az idegenek, jövevények szoktak lenni, vagy a tudományok szakaiban a kezdők, avatlanok. Én ezen városban ismeretlen vagyok. Miről másokat tudósítani akarunk, abban magunknak nem szabad ismeretleneknek lennünk. Lehet-e az országos követ, ki az államtanban ismeretlen?

SZERZŐ
 (szěr-ěz-ő) mn. és fn. tt. szěrző-t. 1) 

Személy, ki vagyont gyüjt, keres; ellentéte: költő, pazarló. 

2) Hajhász, vagy alkuszféle ember, ki mások számára kerít, eléállít valamit. Cselédszerző, házasságszerző. 

3) Valamit alapitó, alkotó. Honszerző eleink. 

4) Ki bizonyos elmemüvet hoz létre. Könyvszerző, szinműszerző, versszerző, zeneszerző; régente: törlejtő. V. ö. SZEREZ.

SZEREZ
 (szěr-ěz) áth. m. szěrěz-tem, ~tél v. szěrz-ěttem, szěrz-ěttél, szěrz-ětt, par. szěrěz-z, htn. ~ni v. szěrz-eni. 

1) Gondoskodás, utánjárás, munka, fáradság által eléállítja, ami nincs, vagy ami kell. Pénzt, jószágot, eleséget, fát, ruháravalót, árut vagy árukat szerezni. Jó barátokat, feleséget szerezni. Valakinek számára cselédeket, munkásokat szerezni. A mesterembernek munkát, a kalmárnak vevőt szerezni. Szállást, lakást, hivatalt, alkalmatosságot szerezni valakinek. Hírt, nevet, dicsőséget, nemesi oklevelet szerezni. Az elvesztett jószágot visszaszerezni. Télrevalót beszerezni. Sok pénzt öszveszerezni. Gyermekeinek számára szerezni. Tolvajok szépítő nyelvén am. lop, másoktól elidegenít. Hol vetted azt a szép csikót? Szereztem. Szerezz, neked is lesz. 

2) Meg igekötővel am. bizonyos árut vagy adományt valamivel szaporít, megtold. A laczikonyhán árult levesadagot egy-két kanállal megszerezni. Szerezze meg egy pár szemmel ezt a szilvát. Veszek belőle, ha megszerzi kigyelmed. 

3) Okoz, csinál, eszközöl valamit. Gondot, bajt, aggodalmat, örömet, jó kedvet szerezni. Háboruságot, békét, nyugalmat, megelégedést szerezni. Egy fecske tavaszt nem szerez. (Km.). 

4) Régiesen valamit vagy holmit bizonyos állapotba, viszonyb., helyez, rendel, rendez, (constituit, ordinat). "Miként Mardocheus és Heszter szerzették vala" (constituerant. Bécsi cod. Heszter IX.). "Mert es én hatalm alatt szerzetett ember vagyok," (nam et ego homo sum sub potestate constitutus." Münch. cod. Máté. VIII.). "Ki szerzett engemet biróvá ti rajtatok?" (quis me constituit judicem super vos." U. o. Luk. XII.). "Miképpen ember szerezje (azaz rendezze) magát ő halálához." Carthausi névtelen (Toldy F. kiadása 145. l.). Törvényt szerezni, azaz alkotni (Szabó Dávid). Ezen érteménynyel áll viszonyban a szerzet fogalma, midőn kolostori életmódra rendezett személyek társulatát jelenti. 

5) Bizonyos észmüveket hoz létre, s az illető ismereteket, eszméket elrendezi. Tudományos müveket, verseket szerezni. "Ti pedig szerzettem átkozott rosz versek" (Balassa). V. ö. SZERZŐ.

A régieknél még általánosab., jelentéseire is találunk, úgymint: teszen, készít, előkészít, felkészít. l. a Nádor-codex és a Debreczeni Legendáskönyv végén levő elavult szók tárát.

Ez igének gyöke: szer v. szěr főnév, melyet l. saját rovata alatt.