Ismeretlen szerző 
Te vagy énneköm…
Dinnyés József dalai
Te vagy énneköm én istenöm,
Te hordozod mindenütt fejöm,
Te viselöd az én életöm,
Ki adtál énneköm,
Jól tettél én velem én istenöm.

Im mire juta szép nemzetöm,
Gyalázatra jó lakó helyöm,
Magyaroknak is reménységök,
Elfogyott igyök,
Mert elkölt sokaknak örökségök.

Elpusztula az szép Alföld,
Félek rajta, hogy az jó Felföld,
Utána megyön ez kis darab föld,
Óh te zsíros föld,
Mert elkölt Erdély és Havasalföld. 

Rám tartotta torkát sok nemzet
Kiváltképpen az némöt nemzet,
Eleitől fogván tégöd vesztött
Ellenöd vétött,
Ki régön teveled jól tehetött.

 Félök rajta, hogy elpusztítja,
Az tatár hám ha megindítja,
Kocsisait vele elhozza,
Országonk dúlja,
Égeti földönket és rabolja.

Miképpen jára Sarlóközi,
Miként Tisza Dunának közi,
És szép Maros Körös közi,
Ő tartományi,
Erdélynek sok kincses kővárosi.

Adjon isten jobb időt érnönk,
Hogy ez nyáron csöndeszön legyönk,
Maradott hazánkban békével éljönk,
Semmit ne féljönk,
Ez legyen jutalmonk jó istenönk.