HATÁR Győző (Gyoma, 1914. november 13. – London, 2006. november 27.) költő, író, bölcselő. A budapesti Műegyetemen 1938-ban építészmérnöki oklevelet szerzett. Érdeklődése az irodalom felé fordult, de első fontosabb munkáját, egy társadalombölcseleti tanulmányt a hatóságok elkobozták. "Csodák országa hátsó Eurázia" című regényciklusáért 1943-ban perbe fogták és ötévi fegyházra ítélték. Nem volt több szerencséje a kommunista hivatalokkal sem. 1949-ben kizárták az Írószövetségből. 1950 elején tiltott határátlépés címén két és fél évi börtönre ítélték. Utána mérnöki munkájával és műfordítással foglalkozott. Több jelentős nyugati irodalmi művet ültetett át magyar nyelvre. A forradalom után, 1956 végén Nyugatra menekült és Londonban telepedett le. 1957 és 1976 között a BBC magyar osztályának belső munkatársa volt, majd a BBC és a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. Szépirodalmi alkotásain kívül jelentősek filozófiai munkái. Versei, prózai írásai és műbírálatai főleg az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Szivárványban, a Nemzetőrben és a Magyar Műhelyben jelentek meg. 1991-ben Kossuth-díjat kapott.

Művek
Hajszálhíd I-II (versek, München 1970); 
Lélekharangjáték (versek, 1986); 
Medvedorombolás (versek, 1988); 
A léleknek rezgése (versek, Budapest 1990); 
Halálfej, versek, London, 1991;
Medaillon Madonna, versek, 1997;
Határ Győző levelesládája, versek, 1998;