hogy voltunk éltünk dönögtünk jöttünk-mentünk
azzal a Nagyon Nagy Nagyvilágnak mit sem jelentünk
szóljunk? minek? ez a mi kis világunk mindenkit untat
ha háromig számolunk máris elszámoltuk magunkat

hegyen lábujjhegyen létrán akárhogy pipiskedünk
mindenki több: fényes kényes tudós magas nekünk

torlás tengerrengés toronytüzek nagy lánggal égnek
de reggeli délebéd estebéd üres tea nem események
azon a nem látható felén e semmicske Senki-Földnek
ott élünk hol a magunkfajtái kótognak szöszmötölnek

ha szúr zsibbad ez-az fülünk cseng líglógáz a lábunk
észre se vesszük: ez és ilyen trogloditák a mi világunk

egy Csirke-Szaurusz Szegycsontot együnk kiásott
azt imádjuk – felettünk zsongbongnak a fűóriások
mimikrizálunk: ahogy a botrovart nem veszi észre
a Ragadozó – már ilyen a meglapulás vetélkedése

mint népesség a robbanhatnék ha ránk jön: százezernyi
hulladék-nulladék senki-semminek lenni se semmi

mint a félszegjáró rák bóklászunk mi nyamvadt esett
rovartani ábrák kajmós cincérbajuszos milliméteresek
ha ki pukkancs nekibőszül: nem bánt a mérges se harap
mi irinyó-pirinyó parányi emberporhanyóbogarak

ahol potom filléres álmainknak a nyakára hágunk
nincs kisszerűbb nincs kisebb mint a mi kis világunk