GULYÁS Pál (Debrecen, 1899. október 27. – Debrecen, 1944. május 23.): költő. A debreceni református kollégiumban tanult. Debrecenben tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A Tanácsköztársaságot 1919-ben verssel üdvözölte. Első műve 1923-ban jelent meg. 1924-ben Hajdúböszörményben tanított. 1925-1926 között Kiskunhalason volt tanár. Ezután a debreceni Iparostanonc Iskolában kapott állandó munkát. 1927-ben alapító tagja volt a debreceni Ady Társaságnak, amelyben később vezető tisztséget töltött be. 1928-ban a Napkelet költői pályázatán első díjat kapott. 1934-ben Fülep Lajossal és Németh Lászlóval együtt szervezője, főszerkesztője volt a népi írók lapjának, a Válasznak. A népi írók csoportjához tartozó, eredeti hangú, erősen gondolati jellegű lírikus. A világnyelveken kívül finnül ógörögül, izlandi nyelven és románul olvasott. Korai költészetére a német líra és a Nyugat költői hatottak. Formavilágában a népköltészeti hagyományokat követte. A vidéki irodalom fontosságát hangsúlyozta. Felfedezte a háború felé haladó ország veszélyeztetettségét (Csokonai gúlája előtt), elutasította a német orientációjú külpolitikát (Nibelungi köd), kozmikus látomásokban jelenítette meg a közelgő pusztulás képeit (A Biblia siratása). Az Alföld csendjében (1943) című kötetében vált éretté. A finnugor folklórban találta meg a mintát, amelyre a nép jellegét kifejezni kívánó magyar költészetnek igazodnia kellene (Út a Kalevalához, 1937).

Művek 
Testvér gályák (Társkötet Juhász Gézával, 1923)
Misztikus ünnepi asztal (versek, 1928)
Tékozló (versek, 1934)
Út a Kalevalához (tanulmány, 1937)
Homérosz 1936-ban (tanulmány, 1940)
Költők sorsa Debrecenben (tanulmány, 1940)
Az Alföld csendjében (versek, 1943)
Gulyás Pál válogatott versei (Hubay Miklós bevezetésével, 1957)