FERENCZES István;(Csíkpálfalva, 1945. január 1.): költő, újságíró. Csíkpálfalván született, 1945. január 1-jén. Édesapja - Imre építőmester, a csíksomlyói Kalot és más középületek építője. Édesanyja Gáll Angéla, háziasszony. Római katolikusnak keresztelték pap nagybátyjai. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, a középiskolát a bánáti Lugoson, mert kulák származása miatt nem vették fel a székelyföldi középiskolákba. Két évig helyettes tanárként a Gyimeskeben tanított. A főiskolát Kolozsváron végezte biológia szakon 1967-ben, utána egy évig szülőfalujában tanított. Az 1968-as megyésítéskor a frissen alakult megyei napilap, a Hargita újságírójaként működött. Verseit és riportjait az Ifjúmunkás, Utunk, Igaz Szó, Korunk, Megyei Tükör is közölte. A Hargita c. laptól 1975-ben politikai okokból kirúgták. 1975 és 1979 között szakirányító volt az Agronómusházban. 1979-ben került vissza a sajtóhoz, a Bukarestben kiadott hetilap, a Falvak Dolgozó Népe székelyföldi tudósítójaként. Itt dolgozott az 1989-es decemberi fordulatig. 1989 december 23-án egyik alapítója volt a csíki RMDSZ-nek. 1990-ben a Hargita megyei Művelődési felügyelőség főtanácsosának nevezte ki Andrai Plesu, akkori művelődési miniszter. 1992 és 1996 között szabadúszóként élt, 1996-tól a Hargita Megyei Tanácsnál elnöki tanácsadó lett. 1997-től a Csíkszeredában megalapította a Székelyföld c. kulturális folyóiratot, a Hargita Kiadóhivatalt, amelynek 2010-es nyugdíjazásáig főszerkesztője, illetve igazgatója volt. Eddig több mint 20 könyve jelent meg, főleg verskötetek, s ugyancsak értékes kordokumentumokat tartalmazó publicisztikai és riportkötetek. A költő otthonról kapott erkölcsi-folklorisztikus-nyelvi örökségét próbálta összeegyeztetni a posztmodern világ közérzetével. Az erdélyi magyar irodalmi- és közélet jeles egyénisége.( Erdély )

Művek
Nyári vándorlások, versek, Bukarest,1972;
Utolsó kenyér, versek, Bukarest, 1978;
Ki virággal megveretett, versek, Bukarest, 1984;
Mikor Csíkban járt a török, gyermekversek, Bukarest, 1986;
Megőszülsz mint a fenyvesek, versek, Bukarest, 1988;
Indián a Hargitán, gyermekversek, Bukarest, 1990;
Hó hull örök vadászmezőkre, versek, Székelyudvarhely, 1992.
Félidő, félpokol (Marosvásárhely, 1995)
Pepita hangya : gyermekversek (1998)
Didergés (2000)
Sekler songs = [Székely dalok] (Csíszereda, 2000)
Bacchatio Transsylvanica (Szépírás Kiadó, 2002)
Mineralnaja pesznya = [Ásvány dal] (három poéma, Csikszereda, 2004)
Amor mistica = [Misztikus szerelem] (Pro-Print Könyvkiadó, 2011)