BRASNYÓ István (Moholgunaras, 1943. augusztus 15. – 2009. július 5.): író, költő, műfordító. Brasnyó István Moholgunarason született 1943-ban. Általános iskolába Gunarason és Topolyán járt, majd Újvidéken járt gimnáziumba és az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén folytatott tanulmányokat. Szabadfoglalkozású író volt. Rengeteget dolgozott, saját művein éppúgy mint műfordításain. Fekete J. József a következőket írja Brasnyó István különös prózájáról: „Téma és intenzitás, ez a két fogalom határozza meg szürrealista, költőivé tett prózáját. Olyasféle hatást kelt ez a prózavilág, mint a múlt századvégi, fényevesztett, gondosan retusált fotográfiák: kiszámítottságot és megtervezettséget sugároznak, valami esszenciálisat tükröznek, groteszkek, de méltóságot parancsolnak kompozíciójukkal, a belőlük kifelé irányuló, széttartó intenzitásigénnyel.” Brasnyó Istvánt 1972-ben és 1974-ben Neven-díjjal tüntették ki, kétszer kapta meg a Híd Irodalmi díjat is, mégpedig 1976-ban és 1988-ban. A Szirmai Károly Irodalmi Díjat 1978-ban, a Műfordítói Bazsalikom-díjat pedig egy évvel később ítélték neki. Kétszer lett első díja a Fórum Könyvkiadó regénypályázatán is, 1983-ban és 1988-ban. Regényei, novellái megkerülhetetlen darabjai a vajdasági magyar és az egyetemes magyar irodalomnak.( délvidék )

Versek-művek
Vadvizek, versek, Újvidék, 1966;
Üres királyok, miniatűrök, Újvidék, 1970;
Égi laboda, gyermekversek, Újvidék, 1971;
Könnyűatlétika, versek, Újvidék, 1971;
A levegő titkai – Gazdanépek, versek, karcolatok, Újvidék, 1972;
Kései csillag, gyermekversek, Bp.–Újvidék, 1973;
Holdfény, gyermekversek, Újvidék, 1974;
Kialudt tűz, versek, Újvidék, 1974;
Másként s másként, versek, Újvidék, 1978;
Álom, gyermekversek, Újvidék, 1978;
Bereniké haja, versek, Újvidék, 1982;
Szeretném, ha meghallgatnál, gyermekversek, Újvidék, 1983;
Óda a regényhez, versek, Újvidék, 1985;
Bestiárium, versek, Újvidék, 1990;