Hadd szakadjon az alkonyat.
Öntsd ki keserű borodat,
Vesd ki földedből csontomat,
Add ki halotti zsoldomat!

Hadd szakadjon az alkonyat,
Hányd szét körben a dombokat,
Ültess sárkányfogakat,
Sötétlő koponyaodvakat!

Ködben elúszó hajfonat,
Égre felfestett gondolat,
Rozsdában alvó diadém,
Körötted minden csupa vér!

Függsz elszakadt idegen,
Elnémult erdő széleken,
Hálsz kőre megvetett fekhelyen,
Erszénybe rejtett érmeken.

Add nekem azt az ezüstöt.
Holdba nőtt égi füstöd.
Mosd csak meg véres kardodat,
Hadd szakadjon az alkonyat!

Korokat nyöszörgő dadogás,
Félúton kialudt lobogás,
Mint kibe lelke beszorul,
Dörömböl, mégse szabadul!

Add nekem azt a keresztet,
Karcolj rám boszorkányszögeket,
Mosd meg véres kardodat.
Hadd szakadjon az alkonyat!