BERDA József (Budapest, 1902. február 1. – Budapest, 1966. július 5.): költő. Proletár környezetből indult életútjára. Négy elemi osztályt végzett lakatosinas volt, majd kifutó, hordár, később könyvügynök. Első verskötete: Könnyek útja és egyéb írások, 1923-ban jelent meg. Krúdy Gyula írt hozzá előszót. Bár mindvégig a szegénység útját járta, mégis ódai hangon, főként a lét hétköznapi örömeiről, az evés-ivás élvezetéről írt epigrammatikus tömörségű szabadverseket. Első verskötete után a Nyugat, a Széphalom és az Est-lapok munkatársa. Baráti szálak fűzték József Attilához.1957-ben tanulmányutat tett Bulgáriában. Baumgarten-díjas (1944); József Attila-díjas (1965). A természetszeretet, az élet elemi örömeinek megszólaltatója. Epikureizmusa szabad versekben kapott formát.

Művek
Áradás, Újpest, 1926;
Egyedül, Újpest, 1928;
Öröm, Újpest, 1930;
Irgalmas szegénység, Újpest, 1931;
Örökkévaló lobogással, Újpest, 1932;
Indulat, Szeged, 1935;
Férfihangon, Újpest, 1936;
Emelt fővel, Újpest, 1937;
Méltó a szóra, Újpest, 1938;
Sötétség, Újpest, 1939;
Béke, Újpest, 1940;
Válogatott versei, 1944;
Élj és énekelj, 1954;
Ostor és olajág, 1957;
Égni! Elégni!, 1964;
Magamhoz méltón, 1965;
Száguldj szabadság!, 1974;
Válogatott versei, 1980.