Nyegle már ő is; oly "szobatiszta" polgár,
ki csak előkelő lelkeknek udvarol már.
Szimatja alázat; tudja, hol cseng a sok arany.
Ennen piszkát is dicséri, ha abból haszna van.

II.
(Ha enmagát utálná így énekelne ő)

Nézzétek mily igaz, s mily objektiv vagyok:
barátaim mind - a bukott angyalok!
Jőjjetek ujonc bolondok, köpjük le együtt őket.
Egy strici igy szerez magának ujabb szeretőket!

Az árral együtt uszom én.
Igy kacsint rám a jó remény.
Szeret az Isten s barátom az ördög.
Egyszer talpat nyalok, máskor nyelvet öltök.