Bajza József 
Szűcsi, 1804. január 31. – Pest, 1858. március 3.
költő, színigazgató, kritikus
Bajza József Isten hozzád
Bajza József Sóhajtás

BAJZA József (Szücsi, 1804. január 31.– Pest, 1858. március 3.): költő, író, kritikus, szerkesztő, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és Kisfaludy-társaság tagja; tanulását 1811-ben Gyöngyösön a Ferencz-rendiek gimnáziumában kezdte és Pesten folytatta; 1818-22-ig a bölcseletet, 1822-23-ban a jogot hallgatta s Pozsonyban 1824-ben végezte tanulmányait. Egy évet törvény-gyakorlaton unokabátyja, Földváry Ferencz hevesi alispánnál töltött. Jelen volt az 1825-27. országgyűlésen mint írnok. Ennek végével Pesten Matkovich protonotárius mellé a királyi tábla jegyzőjéül esküdött fel s 1828-ban ügyvéd lett. 1829-ben Pestre tette állandó lakását. A Pest vármegyei magyar színháznak, megnyitásától kezdve igazgatója volt; ezt újra átvette 1847. október 1-től 1848. július 1-ig. Az irodalmi élet romantikus triászaként emlegetik Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc barátsága miatt. Ez év második felében Kossuth Hírlapját szerkesztette. Az akadémia első nagygyűlésén levelező, a másodikon a történettudományi osztályban rendes tagjává választotta. A Kisfaludy-társaságnak már alapításakor tagja volt. Első költeménye Toldy szerint a Kisfaludy Aurorájában (1823) jelent meg; azonban már az 1822-ben találunk tőle verset Virág Benedekre: Pannonia Flórájához címmel; azóta mindvégig gyarapította dalaival a szépirodalmi zsebkönyveket, folyóiratokat és lapokat; néprajzi cikkeket írt a Tudomány-Tárba Széplaky Erneszt névvel. 1849. január 1. hevesi birtokára menekült és miután a császáriak Gyöngyöst is megszállták, a Mátrába menekült, melynek környékén, majd Hevesen, majd Nógrádban rejtőzött; míg a hadi kocka fordultával Debrecenbe, innen májusban a fölszabadult Pestre jött. Midőn a kormány innen a Tisza felé vonult, ő is követte azt Szegedre s Aradra; a világosi katasztrófa után Szatmárban, Külső-Szolnokban és Hevesben bujdosott, míg 1850. júliusban Haynau nyugalmaztatásával ismét Pestre visszatérhetett. 1851. vége felé súlyos kórtünetek jelentkeztek, melyek az agy megtámadtatására mutattak és szellemének is kevés világos percet engedtek. Meghalt 1858. március 3. Pesten. ( romantikus triász )

Munkái
Az epigramma teoriája, 1828
A románköltésről, 1833
Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színházbírálók számára 1836
Összegyűjtött munkái (I–VI) 1899–1901