Bérc alatt áll völgyek árnyán, 
Csak felhőket lát honából, 
   Elmerült a róna táj:
Ámde búja nem maradt el, 
   Szíve gyászol, szíve fáj; 
Zeng felé a távol szó:
   «Isten hozzád, bujdosó!» 

Bérc és völgy is elmaradtak,
Felhőt sem lát már honából, 
   Ábrándkép a róna táj:
Búja mint az ég kíséri, 
   Szíve vérzik, szíve fáj;
Mély keservvel zeng szava: 
   «Isten hozzád, szép haza!» -

Múlnak évek, fürte ősz már, 
Elfeledte rég hazája:
   Ám a kedves róna táj 
Sírig képben él előtte, 
   Szíve gyászol, szíve fáj, 
S a halónak vég szava:
   «Isten hozzád, szép haza!»