Mint hó a havas tetejében,
ha nem szeplőzi be a lábnyom,
úgy tündököljön szűz beszédünk
minden kinyíló emberszájon.

Üde pacsirta legyen a szó,
ne törött szárnyú, beteg madár,
s gazdag legyen, mint forró nyárban
a kalászt ontó, tágas határ.

A tisztátlanság láncát vedd le
a magyar nyelvről, s úgy vigyázz rá,
mint büszkén néző két szemedre!

A gúzsoló láncokat vedd le
a rád bízott magyar nyelvről,
s úgy vigyázz rá, mint két szemedre.