Majd él papír, folyóirat és könyvek nélkül is, 
és nő nyomdák és kiadók és tévé: nélkül is,
majd házról házra jár ügynökök nélkül is.

Dallá válik, mit esténként a puszták szele visz, 
legenda lesz és népmese; közmondás szava is, 
jövő, ígéret lesz, akit mindenki várva hisz. 

Jövővé lesz a múltja is - várják, majd visszajön,
nem úgy hiszik, mint azt, ki volt; de mint ki végre jön,
a várva várt öröm, aki minden ablakon beköszön. 

Hordják foguk között mint tavaszi füvet,
diákok élesztgetik, mint pásztor a tüzet, 
holtukban is őt éltetik, mint sírok a füzet.

Nevét rozstáblákba írják kedves gyalogutak, 
a lélek szájhoz emeli, ha rándul az ajak,
mint vödrüket felemelik a fényre a kutak.

kazlak alatt a csók után majd legénynek a lány,
fiú apának, apa a családnak vacsora után,
róla beszél: - Volt valami, valami lesz talán ...