Gyalog szerettem volna jönni, 
hogy érezzem: - a telt kalász,
a rét sok térdeplő füve
elém borul, el nem eresztve, 
s lábam kérve kulcsolja át.

Gyalog szerettem volna jönni:
át a szorgalmas földeken,
mindenkinek által kiáltni, 
mezsgyén átlépni, kezetrázni:
"Na és a munka, hogy megyen?

Gyalog menni az utcán végig, 
előre köszöngetni ott. 
Tornácokon üldögélni, mint régen, 
hogy mindenki arcomba nézzen,
s mondják: - "Semnmit se változott!"

Én gyalog fogok hazamenni 
a porral lepett füveken, 
mezítláb, hogy sírva érezzem, 
ha felmelegszik a szülőföld 
pora, mikor megérkezem.