Váci Mihály 
Építs tetőt
Dinnyés József dalai
Az alapot mélyre lerakták. 
Te emeltél rá falakat.
Reád dőlne, ha nem folytatnád. 
Eltemet, amit abbahagysz.

A ház azé, ki betetőzi.
Másra hagynád? - Majd kizavar.
Mire építsz: - tiéd az ősi 
telek, s mit raktál rá - a fal. 

Tetőt fölé! - ha gerendának 
magad feszülsz is - magasan. 
Csak építsz? - Foglald el hazádat, 
mert gürcölhetsz benn hontalan.

Építsd magad! - egymásbaillő, 
kegyetlenül kiszámitott, 
egymást égre tartó, feszítő 
gondolatból boltozatot.

Építsd magad: - akár a kristály 
rendeződik tökéletes,
belül ható törvényre tisztán:
-jövője rég örökletes.

Építsd világod: - lenn a mélyben 
tervezi lombját a gyökér; 
tudatos rendszere készen,
mire győztesen fénybe ér.

Építsd magad - mint csont a testben  -
észrevétlen: - a szervezet
köréd rendeződik -, s te csendben
örök jövőd így szervezed.

Csak annyi légy, mint a kés éle. 
Ne látssz, ne légy, helyet ne kérj. 
A bajban ott leszel a kézben,
s ha szegésre kész a kenyér.