Tóth Kálmán 
Szabadsajtó
Dinnyés József dalai
Még elvehetik vagyonod, 
Vagy katonának gyermeked, 
Emberi kéz gyüjtötte azt,
Ez meg anyától született. 
De felforr vérem, mikoron 
Azt bántják, mi az Istené, 
És gátot mernek vetni a 
Gondolatok, eszmék elé.

Azt mondják, hogy a gondolat 
Föllázítja a tömeget;
Lázítani csak rabokat
S otromba szolgákat lehet.
A szabad-népnek esze van 
S csak igazságra hallgat az, 
Ettől pedig más nem remeg,
Csak a ki bűnös, a ki gaz.

Biztosságról beszélnek ők,
De én ezen csak nevetek; 
Biztosság ott, a hol egy kis
Betű is félelmes lehet!
Hol, melynek védni kellene 
Az ország javát s örökit:
A gyáva géppé vert erő 
A holt sorokra őrködik!

Sajtót ide, a mely szabad! 
Mert addig minden ámitás, 
Ott, a hol rab a gondolat, 
A tett is hogy lehetne más! 
Ha a lánc nektek is nehéz 
És kezetek azt leveszi;
Ne a lábon kezdjétek el, 
A lelken kell azt kezdeni!