Kik csak hamisságot gondolnak
Mindenkor az ő szívökben,
És hogy hadakat indítsanak,
Azon vadnak mindenképpen.

Élesben fenik ő nyelveket
Az kígyónak fulánkjánál,
Mint áspiskígyó egyebeket
Megsértnek mérges ajkokval.

Ments meg az gonoszok kezéből,
Azkik erőszakot tésznek,
És igyekeznek szüntelenől,
Hogy engemet megejtsenek.

Az kevélyek tőrt vetnek nékem,
És mindenütt hálót hánnak,
Kötéllel megvonsszák ösvényem,
Hogy engem megszorítsanak.

Uram, te vagy én segédségem
Mindennémű ínségemben,
Azért védelmezd meg én fejem
Az hadakozó időben.

Ne engedd az hitetleneknek,
Hogy elővigyék dolgokat,
Hogy inkább ne kevélkedjenek
Rontsd meg gonosz szándékokat.

Énreám törőknek fejeket
Vonjad méltó büntetésre,
Ő hamis igyekezeteket
Fordítsd az önnön fejekre.

Az hamis ember ő nyelvével
Ne legyen nyomos ez földen,
Az önnön vakmerőségével
Akadjon szörnyű veszélben.

Tudom, hogy Isten az szegénnek
Ügyét fölfogja kegyessen,
Megkegyelmez az erőtlennek,
Igazságát kijelentvén.

Az igazak nagy dicsőséggel
Dicsérik te szent nevedöt.
És örökké jó reménséggel
Megmaradnak színed előtt.