Megöl az bú nagy indulatomban,
Midőn tekéntem az te szent igédet,
Hogy az ellenség csúfolja bátran,
És elfelejti minden beszédidet,
Az te szent igéd igen szép tiszta,
Szolgád azért szereti és megtartja.

Én kicsin és megvettetött vagyok,
De mégsem felejtem el törvényedet,
Sőt mindenütt arra gondot tartok,
Szent igazságidnak nem látják végét,
Mert ők mindörökké megmaradnak,
Törvényed törvénye az igazságnak.

Én kergettetem, vagyok énségben,
De nem gondolván semmi nyavalyámmal,
Gyönyörködöm az te törvényedben,
Az te igazságod örökké megáll,
Mellyet nékem jelents meg kegyessen,
És bátorságos leszek életemben.