CXIX. ZSOLTÁR 
Tudomány az Istennek az Szentírásban foglaltatott igéjéről
és szent törvényéről.
Kaf. 11.
Dinnyés József dalai
Lelkem elfogy nagy kívánságában,
Midőn várom az te segedelmedet,
Bízván igédnek fogadásában.
Ugyan elfárasztom az én szememet
Nagy várakodás miatt, így szólván:
Mikor vigasztalsz meg engem valóban?

Noha én csaknem hasonló vagyok
Az füstön elaszott száraz tömlőhöz,
Szerzésidre mégis gondot tartok,
Miglen kell várnom! mikor látsz igyemhöz?
Mig halasztod el itéletedet,
És ha bünteted meg ellenségimet?

Az kevélyek, kik szent törvényedet
Megvetik, titkon nékem vermet ásnak,
De ha tekéntjük szent szerzésidet,
Minden parancsolatid jók, igazak.
Nagy méltatlanul kergetnek engem,
Tarts meg azért, és légy én segedelmem.

Csaknem elvesztének ők engemet,
És majd ugyan eltörlének ez földről,
Mégsem hagyom el szent törvényedet,
Tartsd meg életemet kegyességedből,
Hogy megtartsam fölséged kötésit,
És megőrizem szádnak bizonságit.