Igaz vagy, Uram, ítéletidben,
Tudom, hogy senkit nem büntetsz méltatlan,
Engem is méltán büntetsz ekképpen.
Kérlek, cselekedjed ezt irgalmadban,
Hogy én megvigasztaltassam megint,
Szolgádnak mondott igéreted szerint.

Nagy irgalmadat mutasd meg nékem,
Hogy éljek, mert csak az te törvényedben
Vagyon minden én gyönyörűségem,
Az kevélyek essenek szégyenségben,
Kik engem hamis okkal terhelnek,
De én az te törvényedről beszéllek.

Térjenek hozzám mostan mindenek,
Kik téged félnek, törvényed tisztelik,
És az te bizonságidnak hisznek,
Tiszta én szívem, el sem tévelyedik,
De megtartja parancsolatidot,
Hogy ne valljak szégyent, se gyalázatot.