Hallgasd
meg, Izráel pásztora
És Józsefnek vezérlő Ura,
Kit őrizsz, mint egy juhnyájat,
Fordítsd hozzánk szent orcádat,
Ki ülsz az kerubimokon,
Jelenjél meg világosson.
Mutasd meg, Uram, nagy erődöt,
Láttasd meg az Efraim előtt,
Mutasd meg Benjáminnak is,
Így tégy az Manassénak is,
Tarts meg minket teljességgel,
Nagy ínségünkben ne hagyj el.
Úr Isten, térj hozzánk ismétlen,
Őrizz meg minden gonosz ellen,
Világosságodat nyújtsad,
Irgalmadat ránk fordítsad,
Térítsd hozzánk szent orcádat,
És semmi nékünk nem árthat.
Óh, Úr Isten vajjon mig tartod
Mirajtunk az te nagy haragod?
Ha adod meg kérésünket?
Könnyhullatást kenyér helyett
Adál nékünk, és itatál
Minket nagy könnyhullatással.
Te minket feddődésben ejtél,
Szomszédinkkal nem böcsültetél,
Az ellenségnek lőnk csúfja,
Tarts meg, seregeknek Ura,
Világosítsd színed rajtunk,
És nem lesz semmi bántásunk.
Az szőlőtövet Egyiptomból
Elhozád az sovány országból,
És az jó földbe plántálád,
Honnan az népet kihajtád,
És tágas helyen nagy messze
Ő gyökere kiterjede. |
Ő széles
árnyékja kiterjedt,
Béfedte az magas hegyeket,
Az ő vesszei magassak,
Felnőttek, mint az cédrusfák,
Ágait mind az nagy vízig
Kiterjeszté az tengerig.
Miért tördeléd el gyöpűjét?
Hogy eresztél belé más népet,
Ki szőleit leszaggatá?
Az erdei kan kitúrá,
Az vadak kinyövék szörnyen,
Hogy engeded ezt, Úr Isten!
Uram, ismétlen térj mihozzánk,
Mennyekből szemed fordítsd reánk,
És látogasd meg az szőlőt,
Mellyet jobb kezed ültetött.
Nézd meg ez csemétét végre,
Kit szerzél dicsőségedre.
Tűzzel megint megégettetik,
Teljességgel elpusztíttatik
Haragodnak nagy tüzében:
Nyújtsd kezedet, óh, Úr Isten,
Az emberre, kit kezeddel
Magadnak erősítöttél.
És mi el nem térünk tetőled,
Csak életünket erősítsed,
És dicsérjük szent nevedet,
Úr Isten, vigasztalj minket.
Világositsd színed rajtunk,
És mi nyilván megtartatunk. |
