Az Sionnak
hegyén, Úr Isten,
Tiéd az dicséret,
Fogadást tésznek néked itten,
Tisztelvén tégedet.
Mert kéréseket az
híveknek
Meghallod kegyessen,
Azért tehozzád az emberek
Jőnek mindenünnen.
Rajtam az bűn elhatalmazék,
Terhelvén engemet,
De nagy volta kegyességednek
Eltörli vétkünket.
Bódog az, kit te elválasztál,
Fogadván házadban,
Hogy előtted nagy buzgósággal
Járjon tornácodban.
Javaival az te házadnak
Megelégítetünk,
Szép dolgain te templomodnak
Gyönyörködik szívünk.
Az te csuda igazságodból
Megfelelsz minékünk,
Hallgass meg, Isten, velünk tégy
jól,
Óh, mi segedelmünk.
Mindenek csak tebenned bíznak
Ez föld kerekségén,
Azkik széjjel messze lakoznak
Az tengernek szélén.
Te mondhatatlan hatalmoddal
Az magas hegyeket,
Környülfogod, mint egy abronccsal,
Erősítvén őket.
Az tengeri habok zúgását
Te megcsendeszíted,
Az pogán nép zúgolódását
Ottan elenyészted.
Nagy félelmekben elbággyadnak
Mindenek ez földen
Nagy voltán az te csudáidnak,
Kiknek száma nincsen. |
Te
megvigasztalsz mindeneket
Reggel az napfénnyel,
Biztatsz minden élő rendeket
Csillagokkal éjjel.
Áldásiddal meglátogatod
Az elszáradt földet,
Hasznos essőkkel meglágyitod
Gazdagítván őtet.
Az te kutaidból az vizek
Soha el nem fogynak,
Hogy az szép földi vetemények
Szaporodhassanak.
Az barázdákat megitatod
Az szántóföldeken,
Az vetést szép essővel áldod,
Hogy bőven teremjen.
Megkoronázod az esztendőt
Nagy sok javaiddal,
Lábaid nyoma kövérségöt
Csöpöget nagy zsírral.
Lakóhelyei az pusztáknak
Folynak kövérséggel,
Hegyek és halmok vigadoznak
Nagy bőv termésekkel.
Az szép sík mezők ékesednek
Sok baromcsordákkal,
Villagnak az szép szántóföldek
Sűrő gabonákkal.
Az hegyoldalak, mezőföldek
Szép búzanevéssel
Örvendeznek és énekelnek
Nagy gyönyörűséggel. |
