Szkárosi Horvát András
Az átokról
Dinnyés József dalai
Rettenetes ez világnak mostan minden dolga,
Csudálatos nagy vaksága és hatalmassága,
Nem fog rajta az istennek semmi igazsága,
Sem haragja, sem csapása, sem irgalmassága.

Az Úristen megjelenté minden akaratját,
Hirdetteti szent ígéjét, nagy irgalmasságát.
Az bűn ellen nagy haragját, rettenetes átkját,
Nem akarja ez világnak örök kárhozatját.

Ad az isten ellenségnek tégedet kezébe,
Eloszlatol mindenfelé sok ország szegibe,
Az vadaknak, madaraknak te esel körmökbe,
És nem leszen, te testedről ki őket elűzze.

Idegen nép országodban nyakadra űl neked,
Tisztessége nagyobb leszen hogynemmint teneked,
Szegén lészesz, az idegen ád kölcsen teneked,
Ő fő leszen, te fark lészesz, parancsol teneked.

Messze földről az úristen hoz tereád népet,
Kinek nyelvét meg nem érted, nagy kegyetlen népet,
Ki nem teszen tisztességet öreg embereknek,
Meg nem szánja veszedelmét a kis gyermekeknek.

Nagy bővséggel ugyan nyilván nyargal a hamisság,
Mindennemű uzsoraság, kalmárság, csalárdság,
Méltatlanság az föld népén, hamis hatalmasság,
Egyiptomnak rabságában esik Magyarország!

Magyar nemzet! nagy sok jót tőn teveled az isten,
El-kihoza Szkítiából az jó kevér földre
Felűltete asztalfőre; minden tisztességre,
Pogánságból megfordíta az keresztyén hitre.

De nem tudád megköszönni az isten jóvoltát,
Nem akarád megesmerni nagy kegyelmes voltát,
Nem fogadád tanítását, semmi jó tanácsát,
De meglátod rövid időn nyilvábban haragját.

Örök isten ótalmazzad az keresztyénséget,
Ótalmazzad miközöttünk a te szent ígídet,
Adj miközzénk igazságos fejedelemséget.
Vedd el rólunk, örök isten, az kegyetlenséget.

Ezerötszáz negyvenhétben mikoron írának,
Tallyán szerzék ezt énekben siket magyaroknak,
Kik istennek beszédével semmit nem gondolnak,
Hogy meglássák miokáért romlásra jutának.