SZKHÁROSI HORVÁT András (Szkháros?, ?–?, 1549 után): költő. Ferences szerzetesből lett ev. reformátor. 1542–49-ben Serédy Gáspár főkapitány tállyai papja. Szenvedélytől fűtött, intő, vádoló, fenyegető 10 éneke közül 6 katolikusokkal vitázott. Az Emberi szerzésről („Szükség keresztyénnek mindenkor vigyázni…”) a szerzeteseket gúnyolja: vágáns hagyományokat őriz, rokon Apáti Ferenc gúnyos Cantilenájával. Az Antikrisztus országa ellen („Ím, megromlottál, ó, jó keresztyénség…”, 1542) azokkal hadakozik, akik nem Krisztusban, hanem szentekben, szertartásokban bíznak. 1544-ben valószínűleg Serédy megbízásából Dévai Bíró Mátyással Váradra ment, hogy a káptalant a reformációnak megnyerje. Dévai a vitatételeket állította össze, Szkhárosi Horvát András a Kétféle hitről szóló énekben („Siess, keresztyénség, gondolj jót ügyedről…”) állította egymással szembe a két egyház tanítását és szertartásait. Az Istennek irgalmasságáról és ez világnak háládatlanságáról („Szánjad, Úristen, az te népednek ilyen nagy romlását…”, 1546) hangütése bizonyára hatott Szegedi Gergely legszebb lírai énekére („Szánja az Úristen híveinek romlását…”). Batizi András verses, Benczédi István prózai világkrónikája, Farkas András zsidó–magyar párhuzamokkal teli reformációs történetszemléletének hatása tükröződik énekében. A Pál érsek levelére való felelet („Jézus Krisztus, örök isten…”, 1548) az énekből kikövetkeztethetően Várdai Pálnak a kat. tanítás és szertartások megtartására intő levelében foglaltakat cáfolja. A 2. zsoltár parafrázisa, a Panasza Krisztusnak („Mind ez világnak, ím, esze veszett…”, 1549; megjelent Huszár Gál énekeskönyvében, 1560). Szkhárosi Horvát András a földi hatalmasságokat inti, ismerjék meg végre Isten akaratát. Nemcsak az egyházi, hanem a közromlottság ellen is szerzett moralizáló énekeket. A fejedelemségről („Sokan kívánnak fejedelemséget…”, 1545) szóló verse vádirat a gonosz példát adó felsőbbség ellen. A fösvénységről írt ének („Röttenetes bűn, lám, volt az fösvénység…”, 1545) az egyházi és világi harácsolás ellen lépett föl. Az átokról („Rettenetes ez világnak mostan minden dolga….”, 1547; megjelent a Hoffgreff-énekeskönyvben, 1554–55) Mózes 5. könyve nyomán a próféta kíméletlen átkát hirdeti a népet szolgasorba juttató bűnök ellen. Ebben az énekben legerősebb a bibliai stílus, a zsoltárok és próféták költői erejű nyelve. Szkhárosi Horvát András verseinek nincs epikus magva, retorikus-didaktikus költemények, funkciójuk szerint prédikációk. Luther társadalomszemléletét tükrözik: cáfolják az „egyházi rend” magasabbrendűségét szolgáló rendelkezéseket, profanizálják mindazt, amit ellenfelei szentnek tartanak. Megelevenítik a 16. sz.-i mezővárosi és falusi, papi és szerzetesi élet apró mozzanatait. Vigasztaló éneke („Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege…”, 1549; megjelent Szegedi Gergely énekeskönyvében, 1569) máig szerepel prot. énekeskönyveinkben; szerkezetileg is a század legjobb lírai darabjainak egyike. Valamennyi éneke megjelent Bornemisza Péter énekeskönyvében (1582). Szkhárosi Horvát András a hazai reformáció első időszakának legjelentősebb költője. Jó zenei képességére vall, hogy tíz énekében kilenc különböző strófaképletet használ kitűnő ritmusérzékkel.

Kiadások
RMKT 16, 1, 1880;
BORNEMISZA Péter, Énekek három rendbe, kísérő tan. KOVÁCS Sándor Iván, 1964 (hasonmás);
Balassi Bálint és a 16. század költői, kiad. VARJAS Béla, 1, 1979.