Szentmártoni János 
Az angyal élesztgetése
Dinnyés József dalai
Oly mélyen alszik, azt hinném, él, 
s csak pihenni tért be éjszakára. 
Cipőit kifényesítem, melegítem 
fekhelyét, lennék a kabátja.

Arca hófehér, mint az ég, 
rajta a kegyelem fénye; 
hogy ő vigyázott, gondozott 
mindvégig, nem vettem észre. 

Ő tudta ezt jól, hallgatott,
és hagyta, hogy elszédüljek, 
még ha pusztulása lesz is: 
szívére varjak települtek. 

Nem tudom, bűn-e mindaz, 
mit ellene elkövettem;
csak nézem hangtalan, s nálam 
nem nézhetné senki szebben.