A vídám ló idő múlva
Szokván meg az oskolát,
Kemény szája el lágyúlva
Veszi fel a zabolát.

Az oroszlány olly erővel
Sem marad mindég vadúl,
S a nagy elefant idővel
Embert szólgálni tanúl.

Idővel a vad egresek
Lágy szőlő szemmé nőnek,
Hogy az almák jók s édesek
Köszönjük az időnek.

A kalászt a búza szemet
Az idő meg érleli
S a leg keményebb érc nemet
Izre porrá tördeli.

A szomorú szív bánatját
Az idő el oszlatja
S a könyves szem bús harmatját
Jobb kézzel szárítgatja.

Hát az idő mindeneken
Segít csalhatatlanúl
De szívem e kereszteken
Szenvedni még sem tanúl.

Már két nyár kétszer aratott
S két szüret múlt el vélek,
Hogy hazámtól el tiltatott
Szám-kivetésben élek.

Igy fél a szokott tinó is
Görbe járma terhetől,
Retteg az oskolás ló is
Zabolája élétől

Most már én is sulyosabban
Szenvedek mint az előtt
Mert hogy érezhessem jobban
Kínom az idővel nőtt

S e keserves rab életet
Hogy még így nem esmértem
Most hogy esmernem kelletett
Szívem duplázva sértem.

De hogy is bírjam keresztem
Illy csüggedő erővel
Vidámságom, ha mind elvesztem
S avúlok az idővel

Az új bajnok is erősseb
Sokkal az új homokon
Mint a ki ott lett idősseb
A vívó piacokon.

Lankad a vitéz is vére
Kiontott ferdőjébe
S unván csorba fegyverére
El megy lakta földébe.

Nem árthat az új hajónak
A szélvész üdvössége,
De lehet, s lessz is az ónak
Eggy szélvész által vége.

Hidjétek el hogy lankadok
S gyengűl ina lábomnak
Hosszú időt nem is adok
Hogy vége lessz kínomnak.

Mert ah, erőm fogyatkozott
Oda színem s mindenem
Testem bőr csontá változott
Alíg bírom tetemem.

S erőtelenűlt testembe
Erőtlenebb a lélek,
Midőn minden lépésembe,
Csak kínt csak jajt szemlélek.

Ah nincs Róma és Rómával
Barátaim sincsenek
Életem kedves párjával,
El maradtak mindenek.

E hellyett rajtam az átok
E vad nép közepette
Igy a mit látok s nem látok,
Éltem meg emésztette.

Nincs is egyéb reménységem
Mellyet bús lelkem talál
Hogy kínom s keserűségem
El temeti a halál.