Föld s ég között nyugalmad nem leled.
Miket magadba temettél a múltból,
párává vékonyodnak, mint a reggelek
köde, ha nyáron napunk izzik újból.

Kitárva lelked régvolt nemzedékek
kincsét tiédnek tudhatod és együtt
örvendesz azokkal, kik veled élnek.

Belülről égj és úgy lobogjon lángod!
Ne egy füst légy a társaiddal, egy tűz;
s az öröklétet már itt megtalálod.