SZABÓ Ferenc (Kálócfa, 1931. február 4.) jezsuita szerzetes, teológus, tanár, író-költő, újságíró, volt rádióműsor-szerkesztő, a Távlatok c. folyóirat jelenlegi főszerkesztője. 1950-ben érettségizett, majd egy-egy évet az egri és a szombathelyi szemináriumban töltött. 1953-ban belépett a jezsuita rendbe. Francia és magyar irodalmat tanult Budapesten az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az 1956-os forradalmat közvetlen közelről megélte, mert a jezsuiták rendháza, ahol lakott már akkor is Budapest szívében, a Szentkirályi utcában volt. Elöljárói kérésére távozott az országból ugyanez év novemberében. Rendi tanulmányait a Leuven melletti eegenhoveni főiskolán végezte 1957 és 1963 között. 1962-ben szentelték pappá Brüsszelben. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett Párizsban az Institut Catholique-on. Tézise: Le Christ créateur chez Saint Ambroise (Róma 1968). 1992-ben jött haza Magyarországra és azóta is folyamatosan ír és tanít. 1967-től a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője volt egy negyed századon át. Római évei alatt rádiós szerkesztőként és magyar nyelvű, filozófiai, teológiai és irodalmi ihletettségű munkáival a nyugati szakirodalomtól elzárt hazai hallgatók és olvasók számára hozzáférhetővé tette a kortárs szellemi élet legértékesebb irányzatait (Teológiai kiskönyvtár sorozat), és ezzel rendkívül fontos kultúrmissziót töltött be. 1992-ben tért haza Magyarországra, azóta a Távlatok című negyedéves folyóirat főszerkesztője. 1993 és 1994 között a Magyar Rádió Felügyelő bizottságának tagja. 1994-től a Magyar Püspöki Kar Média bizottságának tagja. 2000-től 2005-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen óraadó volt a kommunikáció szakon („Kereszténység és kultúra”). Rendkívül termékeny író, a 70-es évektől kezdődően alig volt olyan év, amelyben ne jelent volna meg könyve vagy verses kötete. Nevéhez számtalan filozófiai, teológiai, irodalomkritikai tanulmány, műfordítás és vers fűződik itthon és külföldön is. Verseket már 1950-től kezdődően írt és Tűz Tamástól bátorító kritikákat kapott; ám amikor a jezsuita rendbe belépett, elöljárói tanácsára hirtelen abbahagyta a költészetet (Őszi ámulat, fülszöveg), és első verseskötetét csak 1982-ben adta ki Rómában. Hetvenedik születésnapja (2001) alkalmából II. János Pál pápa táviratban köszöntötte, kiemelve odaadó szolgálatát a Vatikáni Rádió magyar adásának élén. Jelenleg a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola óraadó tanára. Krisztológiai ismereteket tanít.

Művek
Őszi ámulat, versek, műfordítások, Róma, 1982;
Jelek az éjszakában, tan., versek, Róma, 1983;
Teljes évszak, versek, műfordítások, Róma, 1984;
Szomjúság-forrás, napló, versek, műfordítások, Róma, 1989;
Láng az őszutóban, interjúk, naplók, versek, Kecskemét, 1997.