Vegye el az égi holtat,
vegye el a régi holdat,
vegye el a fénytelen,
csillagtalan éjszakát,
vegye a reménytelen
szegény ember bánatát,
ha kit akar venni!

Új hold! Új király!
Házasodik a halál!
Hová megy lánynézni?

Menjen feneketlen kútba,
merüljön nyakig a búba,
menjen, ahol nincs is út,
menjen mennyen-poklon át
- alá is út, fel is út -,
hol kiverik a fogát,
menjen leánynézni! 

Legyen, ami nem kell másnak,
legyen a fekete bánat,
az örömben az üröm,
legyen a baj, betegség,
kárvallás és káröröm,
szegénység és irigység
legyen a menyasszony!

Új hold! Új király!
Házasodik a halál!
Jaj, kit ejt teherbe?

Jaj, egy meddő emberöltőt,
ejtse teherbe a költőt,
azt, ki életet ígér,
s feláldozza önmagát
a jobb jövő kedviér'; -
jaj, magát, csak magát
ne ejtse teherbe!